Mi van itt, kérem?

A Nagy nyugdíj magyarázó, I. rész

Kb 2,5 hetünk van eldönteni, kitől akarjuk majd kapni a nyugdíjunkat évtizedek múlva.

A döntést elősegítendő, mai nappal Nagy Nyugdíj Magyarázó cikksorozat indul, mely remélhetőleg még január 31. előtt véget ér.

Mindenek előtt kezdjük az alapokkal.

Mi az az Állami nyugdíjrendszer?

Gyakorlatilag annyi, hogy a járulékfizető aktívaktól levont nyugdíjjárulékot szétosztják a jelenkor nyugdíjasai között. Cserébe a járulékfizető ígéretet kap az államtól arra, hogy amikor eléri a nyugdíjkorhatárt, ő is kap majd az akkor befolyó járulékok alapján nyugdíjat.

A kifizethető nyugdíj mértéke tehát azon múlik, hogy:

a) mennyi nyugdíjjárulék folyik be az aktívaktól éppen akkor

b) hány nyugdíjas között kell szétosztani ezt az összeget.

Tehát az, hogy 30-40 éven kereszül milyen jövedelemmel rendelkeztünk és mennyi járulékot fizettünk be, közvetlenül nincs hatással a nyugdíjunkra. Arra van hatással, hogy az akkor szétosztható összegből milyen arányban részesülünk a többi nyugdíjashoz képest.

A rossz hír az, hogy tendenciáját tekintve a) csökken, b) pedig nő.

Hogy a tendenciát sikerül-e megfordítani, nem tudjuk. Mindenesetre a szakemberek már a nyugdíjvita kirobbanása előtt megkongatták a vészharangot. Az elemzés szerint, ha a tendenciát nem sikerül megfordítani, mindenkinek a levonásra kerülő járulékokon felül(!) napi 1400 forintot kellene félre tennie ahhoz, hogy elfogadható (értsd: az aktívkori jövedelmének kb 70%-át elérő mértékű) nyugdíja legyen.

Bizony, ez kb. 40 ezer forintot jelent a nettó jövedelmünkből. Havonta.

Mi az a Magánnyugdíj-rendszer?

Gyakorlatilag annyi, hogy a járulékfizetőtől levonják a nyugdíjjárulékot, de az nem a nyugdíjasokhoz kerül, hanem a járulékfizető saját számlájára. A számlán folyamatosan gyarapodó összeget a magánnyugdíjpénztár befekteti (a járulékfizető dönti el, mennyire kockázatos eszközökbe fektesse a pénzét a pénztár). Majd amikor a pénztártag eléri a nyugdíjkorhatárt, megkapja a számláján lévő pénzt.

A kifizethető nyugdíj mértéke tehát azon múlik, hogy:

a) mennyi járulékot fizetett be a pénztártag az aktív évei során

b) a pénztár milyen hozamot ért el ennek a pénznek a kezelésével.

A fő veszély itt az, hogy a pénztárban lévő pénzünk egy kisebb armageddonnak köszönhetően teljesen elinflálódik, ne adj isten megszűnik létezni.

Ennyit kezdésnek, a két intézmény előnyeiről - hátrányairól, a beépített garanciákról később.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.