01/20110
Balkáni tragédiakezelés
Még évekkel ezelőtt történt, hogy egy egy szórakozóhelyen közel egy óráig tartott, amíg feljutottam a földszintről az emeleten lévő ruhatárba. Tél volt és rengeteg ember, a nem is kifejezetten szűk csigalépcsőn az emberek teljesen összetömörültek, akik leadták a ruháikat, jöttek volna le, a többiek mentek volna fel és végeredményben mozdulni sem lehetett. Voltak akiknek elfogyott a türelmük, és próbálták nyomni az embereket valamelyik irányba, voltak, akik ugyanezt csinálták heccből. Félelmetes élmény volt, bár pánik nem tört ki, de minden irányból éreztem a tömeg rendkívüli nyomását.
Úgyhogy át tudom érezni mindazt, ami a West Balkánban történt szombat este. Nem gondolom azonban, hogy egy hasonló élmény kellene ahhoz, hogy ilyenkor az ember csöndben maradjon, elgondolkodjon az élet mulandóságán, és együtt érezve a szülőkkel, magában gyászolja a fiatal lányokat.
Úgy látszik azonban, hogy mégsem annyira magától értetődő, hogyan is kellene viszonyulni egy ilyen tragédiához. Nem megy ez mindenkinek olyan könnyen.
Vannak, akik félinformációk alapján pánikot keltenek, mások rögtön a tömegben késsel maguknak utat vágó cigány hordákra asszociálnak, meg összeesküvésre, amivel a média és a rendőrség a gyerekgyilkosokat akarja menekíteni.
Vannak akik hamis profilokat hoznak létre, és kommentelnek kontroll nélkül, így szítva tovább a feszültséget.
Aztán vannak, akik azon problémáznak, visszakapják-e a 800 Ft-os jegyárat, megint másokat a jövő heti buli esetleges elmaradása nyomaszt.
Egyesek úgy gondolják, hogy ilyenkor a legjobb, amit tehetnek, az az, ha kimennek a megemlékezés színhelyére és cigánybűnözést kiálltanak, bele a gyászoló hozzátartozók arcába.
Néhányan meg gusztustalan viccet csinálnak az egészből.
A szervező a tulajdonost hibáztatja, a tulajdonos a szervezőt, a hivatalnok pedig álszent módon rácsodálkozik, hogy működési engedély hiányában a West Balkán egyáltalán szervez olyan programokat, amikre 300 embernél többen kíváncsiak és nem mennek haza este 10-kor...
Döbbenetesen gyomorforgató az egész, ezen kívül nincs mit hozzáfűzni az eseményekhez.
Kinga, Emese, Rita, nyugodjatok békében!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
