Mi van itt, kérem?

Életfilozófia Lázár János módra II.

Tegnap délelőtt kikerült a netre az ominózus közgyűlés teljes jegyzőkönyve és egyértelművé vált, hogy Lázár János mondatait manipulálták. A szövegkörnyezet ismeretében ha nem is teljesen, de annyira mindenképpen más színezetet nyernek Lázár úr szavai, hogy az a széleskörű felzúdulás, amit a manipulált mondatok kiváltottak, okafogyottá váljon.

És hogy mi a tanulság? Van, de azt szerintem elsősorban nem a blogszférának kell levonnia, hanem Lázár Jánosnak, valamint esetleg a komolyabb online és offline médiumoknak.

Lázár János számára a tanulság az lehet, hogy úgy tűnik, a kormányváltás óta eltelt időszakban túl sokat tett azért, hogy célpontja legyen ilyen támadásoknak. Könnyen lehet, hogy jelenleg ő az egyik legnépszerűtlenebb fideszes politikus, és ezt nagyrészt szerencsétlen nyilatkozatainak és még szerencsétlenebb ügyeinek köszönheti. A beszédet manipulálók jól éreztek rá arra, hogy Lázár viselt dolgai miatt a hangfelvétel jelentős felzúdulást fog kelteni. A manipulált szöveg olyan erővel hatott, hogy fél nap alatt tüntetés szerveződött a FIDESZ székház elé, ami egészen biztosan 200 főnél több embert mozgatott volna meg, ha menet közben nem derült volna ki a manipuláció ténye. Tanulságos lecke lehet ez egy politikusnak, és a tanulságok levonása során remélhetőleg nem csak odáig jut el, hogy beperli majd a forrást.

A komoly szerkesztői - újságírói gárdával rendelkező online és offline médiumoknak szintén le kellene vonniuk a tanulságot. A forrásellenőrzés és alaposság hiánya (a blogoktól eszköz hiányában ez nem várható el) hosszú távon biztosan nem kifizetődő, és azért ennek a manipulációnak eléggé felült most minden nem jobbos és mérsékelten jobbos médium. (Azt meg nem értem, miért megy olyan nehezen a helyesbítés. A presztízsveszteség már megtörtént, a helyesbítés már nem lenne az.)

Összefoglalva ezúttal nem Lázár János volt a hunyó. Persze tett már éppen eleget azért, hogy indulatokat keltsen a személye, de azt el kell ismerni, hogy a teljes szöveg ismeretében fel kell őt menteni a hétvégi vádak alól, még akkor is, ha sokan a más kontextusba helyezett szöveggel sem tudnak azonosulni.

Életfilozófia Lázár János módra

Lázár János. Először polgármesteri hivatalban gyakornok, majd a polgármester személyi titkára, kampányszervező, parlamenti titkár, végül országgyűlési képviselő és polgármester. Jelenleg az utóbbi két funkciója mellett frakcióvezető is. Gyakorlatilag 16 éve az állam alkalmazásában áll, és mint ilyen, a fizetését közvetve az adófizetőktől kapja.

Mint tudjuk, ma Magyarországon az adófizetők többségének anyagi helyzete nem nevezhető rózsásnak. Rengetegen egyik napról a másikra élnek, komoly adósságokkal küzdenek, semmiféle megtakarítással nem rendelkeznek. Na már most. Lázár János szerint ez a (számosságuk miatt egyébként igen komoly politikai súllyal is rendelkező) réteg - mármint akik nem vitték semmire - nos, annyit is érnek. Ilyen egyszerű ez kérem szépen. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Annak annyi az élete.

Lázát János gyakorlatilag most bement munkaadója (az adófizetők / választópolgárok) irodájába és egy jó nagyot szart az asztalra. Remélem, hogy a következmények olyasmik lesznek, mintha bármelyikünk tenné ugyanezt a munkahelyén. Már az Audi ügy is árulkodó volt a frakcióvezető úr jelleméről, de szerintem nem szükséges további bizonyíték, hogy tudjuk, ez az ember azért van ott, ahol, hogy amit csak lehet, kisajtoljon az államból, és kihasználja a pozíciójából eredő összes lehetőséget. Semmi másért.

Ja, egyébként nem állt meg itt. A svájci frank / euró hitelek terhei alatt nyögők százezreihez is volt némi jó tanácsa. Ki kellett volna használni az árfolyamváltozásban rejlő pénzügyi lehetőségeket, és pénzt kellett volna keresni rajta kérem szépen! Ő ezt csinálta, úgyhogy a fia jövőjét már meg is alapozta! De hát ugye a sok mihaszna adófizető... Folyamatosan csak panaszkodnak, hogy nő a hitelek törlesztőrészlete, ahelyett, hogy shortolnák a forintot... Eh, ezeknek ennyit is ér az életük..

(Megjegyzem, Lázár szavai akár a bennfentes kereskedés gyanúját is felvethetik, amit egyébként pedzegettek is néhányan az egyértelműen Fideszes politikusok által okozott durva árfolyam elmozdulások idején.)

Ha a Fidesz kicsit is hű akar maradni ahhoz a kommunikációhoz / eszmeiséghez, amit évek kemény munkájával felépített (őszödi beszédek és Hagyó Miklósok hathatós segítségével), akkor olyan gyorsan távolítja el Lázár Jánost a színről, amilyen gyorsan csak lehet.

Én ezen kívül már csak azt kívánom Lázár úrnak tiszta szívemből, hogy ezzel a beszéddel induljon el az életében egy sokkal kevésbé sikeres időszak, és a végén találja ő is magát anyagilag kiszolgáltatott és kellőképpen reménytelen helyzetben. Megérdemelné, mert ha valaki, hát ő aztán tényleg annyit is ér!

A Nyugdíjvédés jobban nem is sikerülhetett volna

Arra  mindenképpen számítani lehetett, hogy a nyugdíjrendszer választás lezárultával minimum nyugdíjvédelmi biztosunk kamera elé áll majd és beszámol a kormány páratlan sikeréről.

Úgy nagyjából az is sejthető volt, hogy milyen szófordulatokat használ majd, illetve milyen hangnemet üt meg nyugdíjvédő Gabriellánk.

No de. Én azért bíztam benne, hogy mivel a kitűzött célt elérték (hiszen a 3000 milliárd jelentős része szépen befolyik majd az államkasszába), talán a hangnem is sokkal inkább lesz felszabadult, győzelmi és ezúttal talán nagyvonalú, mintsem kicsinyes és cinikus.

De nem. Szomorú szembesülni azzal, hogy végleg le kell számolni bizonyos illúziókkal. Azóta Orbán Viktor is nyilatkozott nyugdíj ügyben, az összkép pedig még siralmasabb lett.

Szokjunk hozzá, hogy ez a kormány csak így tud kommunikálni. Inkább mindig jó előre készítsük fel magunkat kellőképpen, számítsunk a legaljasabb mondatokra és akkor talán nem verjük a fejünket a falba, amikor kinyitják a szájukat.

Nyugdíjvédelmi biztosunk azt mondta, az ajtók záródtak, innentől kezdve, aki önszántából kint maradt, azt már nem engedjük be. Fizess paraszt (24%), de kapun belülre már nem kerülhetsz. Mondjuk ezt eddig is tudtuk, de azért újra kinyílik az ember zsebében a bicska, hogy a választás utáni első (és valószínűleg utolsó, hiszen a nyugdíjak további védelmet már nem igényelnek) megszólalásban ismét ráerősítenek a „kiírtátok magatokat a társadalomból” népi rigmusra.  

Aztán. Mondott még jobbat is! Azt, hogy a hírek szerint a magánpénztárak november óta több mint 200 millió forintot költöttek el reklámkampányukra és ha ez igaz, akkor ennyivel kevesebb pénz van már a magán-nyugdíjpénztári tagok zsebében.

Szerintem a kormány szövegíróinak munkája során nem létezik olyan, hogy "na, ezt most kihúzom, mert ez már elcseszett módon demagóg". Az új és a régi törvény is előírja, hogy a tagok befizetéseinek hány százalékát fordíthatják a pénztárak a saját működésükre, ebből meg ha akarnak, hát kampányoljanak, fizessenek reklámokat. Ha úgy vesszük, egészen jól végezte a dolgát Gabriella és a többi nyugdíjvédő képviselő, ugyanis az új törvényben 0,9 %-ban határozták meg ezt az összeget, amit ha nem tettek volna meg, a pénztárak biztosan reklámokra költenék a tagok teljes vagyonát.

De fentiek mellett elhangzott még az is, hogy:

„…kiderült az is a szocialisták reakcióiból, hogy politikai és anyagi összefonódások lehetnek az MSZP és a magánnyugdíjpénztár-tagok között.”

Mármint a tagok között? Mármint egy magánnyugdíjpénztárban maradó állampolgár és az MSZP között? Ejj, egyre veszélyesebb vizekre evezünk. Tehát aki magánnyugdíjpénztár-tag maradt, arról feltételezhető, hogy politikailag vagy anyagilag kötődik az MSZP-hez. Ergo ellenség.

Magyarul a nyugdíjvédelmi biztos lehülyézi és lekomcsizza azokat az állampolgárokat, akiknek a nyugdíját nem sikerült jól megvédenie (betagoznia az államkasszába)?

Azért kíváncsi vagyok rá, hogy ezek fényében milyen elbírálásra számíthat egy maradó magánnyugdíjpénztár tag ha mondjuk pályázatot nyújt be a Széchenyi terv keretében. Vagy mondjuk ha jelentkezik egy állami állásra.

Gyomorforgató, gusztustalan kicsinyesség, végtelen cinizmus.

Újabb hatalmas csalódás…

A Nagy nyugdíj magyarázó, befejező rész

Sajnos krónikus időhiány miatt a Nagy nyugdíj magyarázó cikksorozatból nemhogy nagy, de még kis cikksorozat sem lett...

A témát ellenben alaposan körüljártam, és végül is a magánnyugdíjpénztárban való maradás mellett döntöttem. A döntő érv az én esetemben az örökölhetőség volt, és persze töretlenül bízom benne, hogy mire nyugdíjas leszek, egy számomra a jelenleginél kedvezőbb jogszabályi környezet alapján kapok majd nyugdíjat.

Legközelebb próbálok kevésbé nagyratörő tervekkel előállni (pláne a cikkek címválasztása terén), mert a rendelkezésre álló időkeret alapján a realitás egyelőre a kisszerűségben van.

Balkáni tragédiakezelés

Még évekkel ezelőtt történt, hogy egy egy szórakozóhelyen közel egy óráig tartott, amíg feljutottam a földszintről az emeleten lévő ruhatárba. Tél volt és rengeteg ember, a nem is kifejezetten szűk csigalépcsőn az emberek teljesen összetömörültek, akik leadták a ruháikat, jöttek volna le, a többiek mentek volna fel és végeredményben mozdulni sem lehetett. Voltak akiknek elfogyott a türelmük, és próbálták nyomni az embereket valamelyik irányba, voltak, akik ugyanezt csinálták heccből. Félelmetes élmény volt, bár pánik nem tört ki, de minden irányból éreztem a tömeg rendkívüli nyomását.

Úgyhogy át tudom érezni mindazt, ami a West Balkánban történt szombat este. Nem gondolom azonban, hogy egy hasonló élmény kellene ahhoz, hogy ilyenkor az ember csöndben maradjon, elgondolkodjon az élet mulandóságán, és együtt érezve a szülőkkel, magában gyászolja a fiatal lányokat.

Úgy látszik azonban, hogy mégsem annyira magától értetődő, hogyan is kellene viszonyulni egy ilyen tragédiához. Nem megy ez mindenkinek olyan könnyen.

Vannak, akik félinformációk alapján pánikot keltenek, mások rögtön a tömegben késsel maguknak utat vágó cigány hordákra asszociálnak, meg összeesküvésre, amivel a média és a rendőrség a  gyerekgyilkosokat akarja menekíteni.

Vannak akik hamis profilokat hoznak létre, és kommentelnek kontroll nélkül, így szítva tovább a feszültséget.

Aztán vannak, akik azon problémáznak, visszakapják-e a 800 Ft-os jegyárat, megint másokat a jövő heti buli esetleges elmaradása nyomaszt.

Egyesek úgy gondolják, hogy ilyenkor a legjobb, amit tehetnek, az az, ha kimennek a megemlékezés színhelyére és cigánybűnözést kiálltanak, bele a gyászoló hozzátartozók arcába.

Néhányan meg gusztustalan viccet csinálnak az egészből.

A szervező a tulajdonost hibáztatja, a tulajdonos a szervezőt, a hivatalnok pedig álszent módon rácsodálkozik, hogy működési engedély hiányában a West Balkán egyáltalán szervez olyan programokat, amikre 300 embernél többen kíváncsiak és nem mennek haza este 10-kor...

Döbbenetesen gyomorforgató az egész, ezen kívül nincs mit hozzáfűzni az eseményekhez.

Kinga, Emese, Rita, nyugodjatok békében!

A Nagy nyugdíj magyarázó, I. rész

Kb 2,5 hetünk van eldönteni, kitől akarjuk majd kapni a nyugdíjunkat évtizedek múlva.

A döntést elősegítendő, mai nappal Nagy Nyugdíj Magyarázó cikksorozat indul, mely remélhetőleg még január 31. előtt véget ér.

Mindenek előtt kezdjük az alapokkal.

Mi az az Állami nyugdíjrendszer?

Gyakorlatilag annyi, hogy a járulékfizető aktívaktól levont nyugdíjjárulékot szétosztják a jelenkor nyugdíjasai között. Cserébe a járulékfizető ígéretet kap az államtól arra, hogy amikor eléri a nyugdíjkorhatárt, ő is kap majd az akkor befolyó járulékok alapján nyugdíjat.

A kifizethető nyugdíj mértéke tehát azon múlik, hogy:

a) mennyi nyugdíjjárulék folyik be az aktívaktól éppen akkor

b) hány nyugdíjas között kell szétosztani ezt az összeget.

Tehát az, hogy 30-40 éven kereszül milyen jövedelemmel rendelkeztünk és mennyi járulékot fizettünk be, közvetlenül nincs hatással a nyugdíjunkra. Arra van hatással, hogy az akkor szétosztható összegből milyen arányban részesülünk a többi nyugdíjashoz képest.

A rossz hír az, hogy tendenciáját tekintve a) csökken, b) pedig nő.

Hogy a tendenciát sikerül-e megfordítani, nem tudjuk. Mindenesetre a szakemberek már a nyugdíjvita kirobbanása előtt megkongatták a vészharangot. Az elemzés szerint, ha a tendenciát nem sikerül megfordítani, mindenkinek a levonásra kerülő járulékokon felül(!) napi 1400 forintot kellene félre tennie ahhoz, hogy elfogadható (értsd: az aktívkori jövedelmének kb 70%-át elérő mértékű) nyugdíja legyen.

Bizony, ez kb. 40 ezer forintot jelent a nettó jövedelmünkből. Havonta.

Mi az a Magánnyugdíj-rendszer?

Gyakorlatilag annyi, hogy a járulékfizetőtől levonják a nyugdíjjárulékot, de az nem a nyugdíjasokhoz kerül, hanem a járulékfizető saját számlájára. A számlán folyamatosan gyarapodó összeget a magánnyugdíjpénztár befekteti (a járulékfizető dönti el, mennyire kockázatos eszközökbe fektesse a pénzét a pénztár). Majd amikor a pénztártag eléri a nyugdíjkorhatárt, megkapja a számláján lévő pénzt.

A kifizethető nyugdíj mértéke tehát azon múlik, hogy:

a) mennyi járulékot fizetett be a pénztártag az aktív évei során

b) a pénztár milyen hozamot ért el ennek a pénznek a kezelésével.

A fő veszély itt az, hogy a pénztárban lévő pénzünk egy kisebb armageddonnak köszönhetően teljesen elinflálódik, ne adj isten megszűnik létezni.

Ennyit kezdésnek, a két intézmény előnyeiről - hátrányairól, a beépített garanciákról később.

A forradalom gyermekei

A józanabbak közül szerintem sokan nem vitakoznának vele, hogy napjainkban vannak médiumok, amik gyakorlatilag tökéletes helyettesítő termékei bármilyen szórakoztató műsornak, elfoglaltságnak.

Ilyenkor mindig azon töprengek, hogy oké-oké, sokan sokféle baromságot beszélnek, de valójában milyen gondolatok kavaroghatnak a fejekben?

Mert az odáig (sajnos) még érthető is, hogy ha egy párt komplett médiabirodalmat épít ki, akkor elvárja, hogy a nap 24 órájában a pártpropaganda legyen a vezérlő elv ezekben a médiumokban. Miért tenne másként? A hatalom megszerzése és megtartása a cél, márpedig ahhoz nagyon hasznos a támogató média.

Ami viszont számomra megfejthetetlen talány, az a propagandát előállító alkalmazottak motivációja.

Mert hogy ők szemmel láthatóan jól érzik magukat a szerepükben, minden nap újult erővel vetik bele magukat a kommenisták / liberálisok / nemzetrontók megleckéztetésébe. De honnan meríthetik ehhez az erőt?

A rosszindulatú verzió szerint pontosan tudják, hogy amit csinálnak, az demagóg propaganda, de különböző (tetszőleges) juttatásokért cserébe elvégzik munkájukat. Aztán beülnek egy sörözőbe és jókat röhögnek az aznapi eseményeken.

Viszont mi van abban az esetben, ha elsősorban nem ez a motiváció a jellemző rájuk? Mi van akkor, ha a többség (főleg az idősebb generáció) oly mértékben gyűlölte meg a régi rendszert, hogy egyszerűen nem tudnak máshogy viszonyulni annak résztvevőihez, ideológiájához, sőt, senkihez, aki akár csak minimálisan is kapcsolódik hozzájuk?

Mi van akkor, ha több évnyi - évtizednyi, fenyegetettség és elnyomás árnyékában végzett rendszerellenes küzdelem szükszégszerűen objektivitásra képtelen félőrültet csinál az emberből, aki ráadásul megingathatlanul hisz a forradalomban és annak vezetőiben?

Mi van akkor, ha minden cselekedetüket tényleg az motiválja, hogy a gyűlölt ellenség soha többé ne juthasson a húsos fazék közelébe? Mert annál rosszabb talán nem is történhetne Magyarországgal. Mi van, ha az ellenségkép egyszerűen megszüntethetetlen? Ha kitörölhetetlenül nyomott hagyott bennük a korszak, és olyanok, mint azok a sokat mutogatott Irakból hazatérő amerikai katonák, akik soha nem tudnak már visszatérni a normális élethez, mert még a helyi közértben is mindenhol rájuk szegeződő fegyvereket látnak?

Könnyen lehet, hogy ami történik, az sokkal inkább tragikus, mint szánalomra méltó.

Csak egy pillanatra gondoljuk végig! Játsszunk el a gondolattal, hogy miként alakulna saját életünk, ha a Fidesz totális kontrollra törne! Tegyük fel, hogy a ciklus végére diktatúra lenne és az is maradna a következő évtizedekben. Természetesen mindenkit üldöznének, aki nem barátja a forradalomnak, megszűnne minden, amihez hozzászoktunk az elmúlt 20 évben. De mi nem adnánk fel, még a fenyegetettség árnyékában is küzdenénk a rendszer ellen, míg nem aztán egyszer sikerülne megdönteni azt. Újra lennének szabad választások, de a régi rendszer résztvevőinek elszámoltatása elmaradna. És bizony, a diktatúra résztvevői (vagy a résztvevők rokonai) is indulnának a választásokon.

Vajon mit tennénk, hogyan reagálnánk erre? Nem lehet, hogy mi is félőrültként viselkednénk, és ha kellene, a lelkünket is eladnánk az ördögnek, csak hogy megakadályozzuk a gyűlölt Fidesz rendszer visszatérését? Nem lehet, hogy nem tudnánk különbséget tenni a bukott diktatúra közvetlen résztvevői és a visszatérést elnézők között? Nem lehet, hogy mindenhol a Fidesz ármánykodását látnánk és végül ugyanarra a sorsa jutnánk, mint a most kétségtelenül realitásérzéküket vesztett résztvevői a közéletnek? Nem lehet, hogy mi is nekiállnánk egy újabb autokrácia építésének, csak hogy a Fideszt lehetőleg évtizedekre kiszorítsuk a hatalomból, sőt, inkább megsemmisítsük őket?

Könnyen lehet, hogy mi is pontosan odáig jutnánk, hogy az akkori fiatalabb generációk röhögnének rajtunk és vércikinek tartanának minket. És nem értenék, hogy mit Fideszezünk folyamatosan, amikor egyébként már űrutazni is lehet.

Személyes érintettség okán mondom, hogy abban, amivel most nap, mint nap szembesülünk, van azért valami tragikus...

Orbán feje

 Képzelt beszélgetés a Hír tv-ben:

- Most már valamivel tényleg vissza kellene vágnunk! Folyamatosan ostoroznak minket Nyugatról, mi meg leblokkoltunk. Ne várjuk meg, amíg a Fideszből nekünk is beszólnak, hogy szar a kommunikáció! Mi az istent csináljunk?

- Emlékeztek még arra az Orbán fényképre? Tudjátok, amit az Economist használt először, aztán még egy csomóan átvették!

- Igen. Mi van vele?

- Na, szerintem mondjuk azt, hogy manipulálták! Hogy fogták szerencsétlen Viktort és photoshoppal eltorzították a fejét! Hogy démonizálták!

- De figyelj már, ez egy az egyben az a fotó, amit az AFP készített! Viktornak tényleg ilyen feje van!

- Nem baj, majd szólok Lacinak, ő simán bevállalja, hogy szakértőként a nevét adja hozzá, hogy igenis durván photosoppolva lett a fej!

- Hmm. Ez jónak tűnik!

- Jaj főnök, közben felhívtam az Economistot, de egyből nekem támadtak. Kikérik maguknak, hogy manipulálást emlegetünk és azt kérdezték, hogy láttam-e az eredeti képet! Aztán meg követelőztek, hogy mondjam meg, szerintünk pontosan mit manipuláltak a képen! Nem tudtam mit mondani, úgyhogy gyorsan leraktam.

- Jó, nem baj, majd azt mondjuk, hogy megkerestük őket, de nem válaszoltak.

- De mi lesz, ha kekeckednek?

- Hadd gondolkozzam. Hogy hívják a főszerkesztőt?

- Micklethwait.

- Hát ez nem jó hír... Erre most nem fogjuk tudni ráhúzni, hogy zsidó!

- Jó, akkor mondjuk azt, hogy balliberális lap, és a nemzetközi karvalytőke pénzeli! Így már senki nem fog hinni nekik!

- Már én is unom, de legyen, mondjuk!